1. fejezet..♥

 

Sziasztok! Itt van az első fejezet. Igaz, hogy rövid lett de remélem tetszeni fog. Alul nyomjátok a pipákat!.. Következő rész pedig hetente lesz de most lehet egy kicsit előbb, majd mindig kiírom.

Puszi: Domii xx

 Az egész még gimiben kezdődött. Másodikos voltam mikor új osztálytársunk jött. Elég zűrös fiú volt és éppen ez fogott meg benne. Mikor rám nézett gesztenyebarna szemeivel a pillangóim felébredtek. Sokszor beszélgettünk és mindent elmesélt magáról. Igazából az anya miatt lett ilyen. Legalábbis én úgy veszem észre. Van egy húga is. Mikor az anyyja elhagyta őket egy gazdagabb pasi miatt, mit sem törődve két gyermekével elment. Azóta nem is beszéltek. Austin apja teljessen összeomlott így neki kelett hugát nevelnie. Mellesleg két év van köztük. 
Emily 14 éves korában drogozni kezdett ( mongyuk nem csodálom, hisz a bátya is ezt csinálta). Austinnak tavaly sikerült leszoknia de Em. még mindíg egy buli után teljessen részegen és drog hatása alatt ér haza. Mikor Aus. mindezt elmesélte nagyon csodálkoztam, hogy egy 15 éves lány tönkreteszi a saját életét. Na de ennyit eről. Engem illetve pedig érzem, hogy Austinba bsleszerettem.
-Aus figyelj nekem valamit el kel mondanom..- mondtam ő pedig csak nézett és bólintott egyet hogy mondhatom.
-Szóval az van hogy közel fél éve ismerjük egymást és....- itt megálltam és elgondolkoztam azon hogy tényleg mit is akarok. -és????? ..- kérdezett vissza tágra nyílt szemekkel. Nem tudtam megszólalni. Ha ezt most elmondom neki és ő nem így érez akkor a barátságunk fog rámenni. Mivan ha ő csak barátként néz rám....???...ilyen és ezekhez hasonló dolgok kavarogtak a fejemben.
* austin szemszöge *
 Teljesen megbabonáz ez a lány gyönyörű sötétbarna íriszeivel ami már- már fekete. Nem tudom mit akarhatott mondani. De egy biztos én nem akarok szimplán csak a barátja maradni én ennél többet akarok. Láttam, hogy gndolkozok. Kezemet végig simítottam arcá és egyre közeebb húztam magamhoz. A köztünk lévő távolság egyre csak csökkent. Etkor megszólalt a telefonom. Nikol arrébment és szemeit lesütötte csak néztem aogy az arcán végigfolyik egy könnycsepp. A telefonomat felfettem.
- Igen tessék........ persze de mi történt??......rendben máris ott vagyok..- tettem le a telefont köszönés nélkül. Nikol még mindig a földet bámulta aztán rám nézett.
- Először is .. kérlek bocsájtsd meg amit az előbb tenni akartam. Másodszor pedig bejönnel velem a kórházba t...- momdtam neki .
- Semmi baj. Igen persze de mi történt?... - mondta és egy hatalmas kő esett le a szívemről.
- Utközben mindent elmesélek de most haladjunk.- mondtam és a kórház felé vettük az irányt...