3. rész.

Sziasztok!. Igaz, hogy azt mondtam, hogy min. 3 rendszeres olvasó után hozok kövi részt de nem sikerült összehozni. Ezek után el fogok azon gondolkodni, hogy megéri-e folytatni a blogolást. Na de mind1 most itt a 2. rész ami remélem, hogy tetszeni fog nektek. Jöhetnek a negatív és pozitív komik is sőt külön megkérnélek rá, hogy mond el a véleményedet.

Puszi: Domi xx

Kezeimat a combjára tettem és felemeltem. Nekidöntöttem a falnak. Lábait a derekam köré kulcsolta. Azt kívántam sose legyen vége ennek a pillanatnak. Végül én vetettem véget heves csókcsatanknak levegő hiányában. Ránéztem. A szeme. A haja. A teste. Egyszerűen csodálatos. Még egy csókot adtam neki majd letettem. Lementünk a nappaliba. Popcornnal és Colával a kezünkbem ültünk le filmet nézni. A választás az Egy kosaras naplója-ra esett. Mindkettőnknek teszett a film. Mivel Nikol szülei Miamiban élnek ezért csak ő volt otthon.
- Rendeljünk valami kaját? .- kérdeztem mire ő heves bólogatásba kezdett. Végül rendeltünk egy Hawaii pizzát 8 db. nutellás és 8 db. túrós palacsintát. Vártuk, hogy megérkezzen a vacsoránk.

*Nikol szemszöge*

A csókjai, egyszerűen csodálatosak. Nagyon jó vele lenni. Szeretem. A vacsoránk megérkezett és kb. fél óra alatt el is fogyott.
- Szeretlek.- ültem le Aus mellé a kanapéra.
- Én is.- és megcsókolt...- De mostmár mennem kéne.- szomorkodott.
- Te jól vagy??  Dehogy mész te haza. Itt alszol velem.- a velem szót különössen kiemeltem és a szám szélébe haraptam.
- Hmmmm......ez kihagyhatatlan ajánlat.- mondta és felkapott. Felvitt a szobába és a nyakamat kezdte csókolgatni. Majd egyre lejjebb haladt. Mikor az alhasamnál járt megálítottam. Kérdőn nézett rám.
- Valamit rosszul csináltam édes.
- Nem dehogy...csak nekem ez túl gyors.- mondtam.
- Rendben. Rád megéri várni.- suttogta majd egy rosazfiús mosoly kiséretében mellém feküdt és bal keze megállapodott a derekamnál. Olyan jó volt hallani ahogy szuszog, de tudtam, hogy nem alszik. Csak csendben feküdtünk egymás mellett. Ránéztem az órára. Nagyon elszaladt az idő 11:35 van. Felálltam fogtam a törülközőmet a tiszta fehérneműmet és egy combközépig erő pólót pizsoma gyanánt és elindultam.
- Hééé...édes hova mész? - kiváncsiskodott.
- Megyek letusolok. 20 perc és jövök.- mondtam és egy puazit küldtem neki.
- Én is mehetek? - kérdezte kutyus szemekkel.
- Nem...most nem .- s kimentem a szobaajtón. A zuhany nagyon jól esett. Majd miután végeztem visszamentem a szobába. Láttam, hogy Austin már alazik ezért halkan befeküdtem mellé. Átkarolt és pár perc múlva engem is elrabolak az álommanók.* Nikol szemszöge *

Reggel arra keltem, hogy valaki csenget. Aus kezei még mindíg rajtam voltak. Megpróbálltam kiszabadulni kezei fogságából lehetőleg úgy, hogy ne kelljen fel, de ez sikertellennek bizonyult. Kénytelen voltam felkellteni. Ki az a hulye aki ilyen korán csenget. Gondoltam magamban aztán ránéztem az órára. 11:47 néztem a telefonom kijelzőjét. Gyorsan felkeltettem a mellettem szuszogo Aust.
- Engedj ki csengettek.- mondtam neki hallkan. Nem felelt semmit csak leemelte a kezeit róllam. Gyorssan felkaptam egy shortot es leszaladtam a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót.
- Csókolom Mr. Workingson.- köszöntöttem a jól ismert póatásunkat aki az 50- es éveiben járt.
- Joreggelt Nikol. Hogy van? .- kérdezte és közben átadta a levelemet.
- Köszönöm szépen jól, és maga? .- kérdeztem.
- Mint a kisanygyal.- válaszolta és továbbment. Én becsuktam az ajtót és kinyitottam a levelet amit kaptam. A feladó anya és apa volt. Ccsodálkoztam, hogy ők levelet küldenek hisz mindíg hívni szoktak. Kibontottam a levelet amiben ez állt.
                       Drága Nikol.!

Tudjuk, hogy hívni szoktunk és neked ez furcsa de meg kell értened. Azonnal Miamibe kell jönnöd. Tudjuk, hogy most felmerül benned az a kérdés, hogy Miért. Majd ha idérsz közöljük veled. Azt is tudjuk, hogy Austinnal eggyütt vagy ezért ő is jöhet. Az iskolát abba fogjátok hagyni. Ezt is elintéztük. A gépetek holnap 14:15- kor indul. A jegyekkel nem kell foglalkoznod két darabot elküldtünk a levélben. Puszi:  Anya és Apa.
Mikor elolvastam a levelet gyorsan felszaladtam Aus-hoz és felkeltettem. Tobb sikertelen próbálkozás után elkezdtem csikizni a nyakát. Tudtam, hogy erre fel fog kellni és ez így is lett.
- Jóreggelt álomszuszék.- köszöntöttem egy csók kiséretével.
- Neked is. De mi a baj miért keltettél fel? .- kérdezte csukott szemmel, mert a nap erőssen betűzött a szobába.
- 1.  Mert már dél van. - mondtam nevetve.- 2. Meg mert valamit mondanom kel.- vettem komolyabbra a témát.
- Okés. Az úgy jó ha elmegyünk reggelizni és vásárolni közben pedig mindent elmesélsz? .- kérdezte de tudta hogy úgy is igent mondok. Bólintottam aztán ő elindult zuhanyozni én pedig felöltöztem. Választásom egy derékben hoszított short, halvány barack színű top, egy halvány kék saru, egy barna pakolós táska, és a szett színeihez illő karkötők.

 Megvártam míg Aus is elkészül és indultunk is. Fogtunk egy taxit aki odavitt minket a bevásárlóközpontba. Kifizettük a fuvart és bementünk a Starbucks- ba, ott reggeliztunk és elmeséltem Ausnak mindet. Az anyuéktól kapott levelet. Az iskolát és, hogy holnap indulunk Miamiba. Tágra nyílt szemekkel és tátott szájjal nézett rám a 'történet' uán aztán megszólalt.
- Oké. Akkor ne is menjünk haza hanem menjünk pakoljunk. Én elköszönök Emilytől és apától.- mondta tökre nyugodtam. Én meg azt hittem, hogy jön a szokásos szöveg mint a fiúk többségénel, hogy neki erre nincs pénze, a szüleit kell segítse, a kistesójára kell vigyáznia és sok más ezekhez hasonló kifogás.
- Akkor induljunk.-álltunk fel az asztaltól és megfogtam a barátom kezét. Gyorsan fogtunk egy taxit és haza is indultunk.

* Aus szemszöge*

Bevallom mikor Nikol elmondta a történteket meglepődtem. Ugyanakkor féltem, hoby mi lesz Emmel mikor most engedtéek ki a korházból. De el kel emnjek Nikollal. Tudom, hogy Emily nem fog visszaesni. Bízok benne....

*Nikol szemszöge*
 Hazaértünk. Kifizettük a taxit és bementünk a lakásba. Ledobtam makamról a sarumat és a nappaliba mentem. Aus a konyhában csinált valamit, de hogy mit foggalmam sincs. Bekapcsoltam a tv-t és valami értelmesebb műsórt kezdtem el keresni. Aus még mindíg sehol. Na mindegy. Kb. 10 percig kapcsolvattam a tv-t de semmi. Feladtam. A zene csatornára kapcsoltam és zenét halgattam. Pont a kedvenc számom ment. Pár perccel késöbb Aus állított be a nappaliba boxerben?! két tállal a kezében. Az eggyikben eper a másikban pedig olvasztott csokinvolt. Nyammm. Leült mellém és az epret mártogatni kezdte a csokiban és etetett. Mikor az egész tálat megettük lágy csókokat lehelt a nyakamra majd a számra. Kezei elösször a derekamnál állapodtak meg aztán elkezdte felhúzni a felsőmet. Megfordult bennem a kérdés, hogy biztos akarom-e ezt a dolgot és rájöttem, hogy igen. Mikor már mind kettem fehérneműben voltunk Aus rámnézett. Tudtam, hogy'mit akar kérdezni és bólintottam. Ezek után történt aminek történnie kellet...

Nem rész!.

 

Szóval az van, hogy következő rész csak akkor lesz ha megvan a min. 3 rendszeres olvasóm.
Mellesleg köszönöm a 160!! megtekintést..:DD

Puszi: Domii xx

 

                                          2.rész

Elmeséltem neki mindent amit a telefonban az orvos mondott, hogy menjünk be mert Em.-et bevitték mert annyit ivott hogy azt sem tudja' fiú e vagy lány. Mikor megérkeztünk leparkoltam és a porta felé vettük az irányt. Ott megkérdeztem, hogy hol van Em.
- Gyerünk siessünk. 7. emelet 4. szoba.- mondtam Nikolnak és bevallom őszintén féltem. Tudtam, hogy milyen érzés az amikor a nevedet sem tudod. Én is átestem ezen. Tudtam milyen az mikor táncolsz és minden sötétbe borul. Tudtam milyen mikor nem emlékszel semmire másnap reggel és még mindig érzed az alkohol hatását. Tudtam, hogy leszokni a legnehezebb, de most erősnek kell lennem és segítenem kell a hugmnak. Mikor megérkezett a lift beszálltunk. A csöndet Nikol törte meg.
- Nyugi minden rendbe fog jönni.- nyugtatgatott halk szavaival. Beértünk a kórterembe. Em ott feküdt az ágyon tehetetlenül. Egy orvos állt előtte és odamentem hozzá.
Jó napot doktor úr. Austin vagyok Emily bátyja.- nyújtottam a kezemet.
Jó napot én Dr.Borok vagyok. A húgának az állapota javult de még'pár napig bent kell tartanunk megfigyelésen. - közölte velem a tényeket és folytatta.- Volt már ilyen eset? ..- kérdezte.
- Doktor úr tudja mióta anyám elhagyott minket Em. 14 volt. Azt hitte hogyha iszik és drogozik miden meg fog változni. Bevallom és is voltam ilyen állapotban, de nekem sikerült leszokjak.- mondtam miközben egy kövér könnycsepp hagyta l arcomat.

*Nikol szemszöge*

Austin bement a kórterembe én addig kint várakoztam és gondolkodtam. Mikor elakartam momdami neki hogy szeretem meg akart csókolni. Aztán visszagondoltam az ezelött történtekre. Szinte biztos voltam aban hogy Austin érez valamit irántam és tudtam, hogy ez nem a barátság. Már többször is mondta hogy milyen gyönyörű vagyok és már nem egyszer meg akart csókolni csak én ezt nem vettem észre. Elhatároztam hogy mihelyst Em. jobban lesz el kndom neki hogy mit is érzek iránta. *Emily szemszöge*

A gépek csipogó hangjára kelltem. A fejem nagyon fáj. A tegnap estéből alig'emlékszek valamire. Csak képek villantak be. Az orvos jött be hozzám.
-Jónapot Emily. Hogy érzi magát? .- kérdezte a negyvenes éveiben járó férfi.
-Jónapot Doktor úr. A fejem szét megy, hányingerem van és szédülök.- soroltam. Ekkor kopogtak. A bátyám volt az. Látszott rajta, hogy nem aludt. Ezek szerint itt töltötte az északát.
-Jónapot. Szia Em.-'jött be Austin és Dr.Brook ki is ment.
- Szia.- köszöntem neki.
- Em könyörgöm, miért csinálod ezt magaddal és velem is? Nagyon aggódtam érted. Vedd'észre ezzel csak tönkre teszed magad.- mondta és egy könnycsepp hagyta el arcát.
- Aus ezt te úgysem értenéd meg.- sírtam el magam.
- Kérlek ne sírj. Csak mondd el. Segítek.- momdta nekem szinte már ő is sírt.
- Aus.....én....én....tudom..hogy....anya....hol dolgozik....és hogy mit'csinál.....- mondtam nagy szüneteket hagyva a szavak között s közben patakokban folyt a könnyem.
- De....hát...azt meg hogy....?- kérdezte értetlenül.
- Nyomoztam anya után mikor itt hagyott minket. Azt tudom, hogy egy drogbáróval van együtt és a sztriptíz bárban tancosként dolgozik. Mikor ezt megtudtam nagyon megharagudtam anyára és a piába és a drogokba menekültem.- mondtam de már nyugottan. Austin csak nézett és nem tudott megszólalni. Kb. 3 percen keresztül csak ült az ágyam melleti széken és bámulta a fehér falat. Majd felalt elköszönt és el is ment. Gondolom Nikolhoz. Egyedül voltam. A tegnapból csak képek villantak be. Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Igaza van a bátyámak. Csak magamal teszek rosszat. Az életemet teszem tönkre. Még csak 15 vagyok előttem van még az egész életem. Eldöntöttem leállok a drogokkal és'a piával. Megkérem Aust, hogy segítsen és menni fog. Ha neki ment elvonó nélkül nekem is menni fog.

*Austin szemszöge*

Egész éjszaka a kórházban voltam. Reggel mikor bementem Emilyhez és elmesélte, hogy mi van anyával nem tudtam mit mondani. Egyszerűen nem hiszem el. Hogy volt képes ilyet tenni. Nem is érdekel. Elköszöntem Emtől és rögtön Nikolhoz mentem eki este olyan 9 fele ment haza a kórházból. Becsengettem. Nem jött válasz. Kb. a 2. csengetés után kiabálta azt, hogy jön.
- Szia. Boccs csak pakoltam. Gyere be.- tessékeltbe .- Na mi van Emilyvel? Nagyon! aggódtam érte.- kérdezte.
- Szia. Em kezd jobban lenni. De mondanom kell valamit.- mondtam neki.
- Igen? ..- kérdezte miközbe ruháit pakolta.
- Emlékszel mikor meg akartalak csókolni? .- kérdeztem félve és bólintott egyet.
- Nikol én Szeretlek.-  mondtam ki.- Soha senki iránt nem éreztem ugy mint irántad.- mondtam. 'Néha kimondjuk azt amit érzünk és félünk a választól'.
- Én is szeretlek.- mondta ki. Egyre közelebb húztam magamhoz. A köztünk lévő távolság egyre csökkent. Ajkaink már egymást súrolták. Mígnem végül bejutást kértem szájába amit meg is engedett. Kezeit a hajamba túrta. Kezemet a combjára tettem és felemeltem...

Juj.....köszönöm A 80!!!!! megjelenítést...:D Mikor legyen kövi rész?...:ddd

puszi: Domi xx

1. fejezet..♥

 

Sziasztok! Itt van az első fejezet. Igaz, hogy rövid lett de remélem tetszeni fog. Alul nyomjátok a pipákat!.. Következő rész pedig hetente lesz de most lehet egy kicsit előbb, majd mindig kiírom.

Puszi: Domii xx

 Az egész még gimiben kezdődött. Másodikos voltam mikor új osztálytársunk jött. Elég zűrös fiú volt és éppen ez fogott meg benne. Mikor rám nézett gesztenyebarna szemeivel a pillangóim felébredtek. Sokszor beszélgettünk és mindent elmesélt magáról. Igazából az anya miatt lett ilyen. Legalábbis én úgy veszem észre. Van egy húga is. Mikor az anyyja elhagyta őket egy gazdagabb pasi miatt, mit sem törődve két gyermekével elment. Azóta nem is beszéltek. Austin apja teljessen összeomlott így neki kelett hugát nevelnie. Mellesleg két év van köztük. 
Emily 14 éves korában drogozni kezdett ( mongyuk nem csodálom, hisz a bátya is ezt csinálta). Austinnak tavaly sikerült leszoknia de Em. még mindíg egy buli után teljessen részegen és drog hatása alatt ér haza. Mikor Aus. mindezt elmesélte nagyon csodálkoztam, hogy egy 15 éves lány tönkreteszi a saját életét. Na de ennyit eről. Engem illetve pedig érzem, hogy Austinba bsleszerettem.
-Aus figyelj nekem valamit el kel mondanom..- mondtam ő pedig csak nézett és bólintott egyet hogy mondhatom.
-Szóval az van hogy közel fél éve ismerjük egymást és....- itt megálltam és elgondolkoztam azon hogy tényleg mit is akarok. -és????? ..- kérdezett vissza tágra nyílt szemekkel. Nem tudtam megszólalni. Ha ezt most elmondom neki és ő nem így érez akkor a barátságunk fog rámenni. Mivan ha ő csak barátként néz rám....???...ilyen és ezekhez hasonló dolgok kavarogtak a fejemben.
* austin szemszöge *
 Teljesen megbabonáz ez a lány gyönyörű sötétbarna íriszeivel ami már- már fekete. Nem tudom mit akarhatott mondani. De egy biztos én nem akarok szimplán csak a barátja maradni én ennél többet akarok. Láttam, hogy gndolkozok. Kezemet végig simítottam arcá és egyre közeebb húztam magamhoz. A köztünk lévő távolság egyre csak csökkent. Etkor megszólalt a telefonom. Nikol arrébment és szemeit lesütötte csak néztem aogy az arcán végigfolyik egy könnycsepp. A telefonomat felfettem.
- Igen tessék........ persze de mi történt??......rendben máris ott vagyok..- tettem le a telefont köszönés nélkül. Nikol még mindig a földet bámulta aztán rám nézett.
- Először is .. kérlek bocsájtsd meg amit az előbb tenni akartam. Másodszor pedig bejönnel velem a kórházba t...- momdtam neki .
- Semmi baj. Igen persze de mi történt?... - mondta és egy hatalmas kő esett le a szívemről.
- Utközben mindent elmesélek de most haladjunk.- mondtam és a kórház felé vettük az irányt...

Prológus.♥

Sziasztok.! Itt van a bevezető rész. remélem tetszeni fog nektek és ha tetszik alul pipáljatok. Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!...♥

Domee xx

                        "...mert ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is..."

 Prológus.

Hol is kezdjem? ..... Nikol vagyok 17 éves. A szüleim Miamiban élnek. Én az iskola miatt maradtam New Yorkba. Általánosba hát......hogyismondjam...nem voltak barátaim. Mindenki kinevetett mert kövér voltam. Nyolcadik utáni nyáron eldöntöttem, hogy lefogyok. Sikerült is. Gimiben elfogadtak. Aztán 10.-ben jött egy fiú aki megváltoztatta az egész életemet. Anyámék után mi is Miamiba költöztünk a barátommal. Igen, abba hagytuk a sulit. Kiderült, hogy apám rákos. Meghallt.Anya idegileg összeomlott. Engem is eléggé megviselt de ami ezután történt........