2013. augusztus 15., csütörtök

Befejező rész! sziasztok! Itt van a befejező rész.! :ss új blogot fogok indítani aminek szereplői a One Direction lesznek♥♥. Remélem avval a bloggal nagyon sikereket érek el.. Puszi: Domi.. xx Ssss..nyudodj meg.- jött közelebb Aus és próbált megnyugtatni. Csak sírtam. Képtelen voltam megnyugodni. Egyszerűen nem hagyott az a tudat, hogy anya és apa nem lesz többé. Aus - val felmentünk a szobánkba. Lefeküdtem az ágyba és elnyomott az álom. Aus is mellém feküdhetet mert éreztem ölelő kezét a derekam fölött. Már csak másnap reggel keltem fel. Belenéztem a tükörbe. Szemeim alatt lila foltok voltak a sok sírástól. Ebben a pillanatban már Aus ism mögöttem volt és a derekamat fogta. Hátrafordultam és egy puszit akartam volna neki adni ha nem esek össze. Annyira emlékszem hogy Aus elkapott és az ágyra fektetett. *2 nap múlva * Már nem vagyok a kórházba. Kiderült, hogy a sok stressz miatt lettem rosszul. Fél napot aludtam. Most itt vagyunk a temetkezési vállalatnál. A szüleim meghaltak. Nemtudom mi lessz velem. Szerencse, hogy itt van Austin. A Miami házat el, kellet adnunk. A pénzből egy kisseb nyaralót vettünk, mivel a mamámék és a nagynénémék Miamiben laknak. A temetés is itt lessz. Holnap. Utánna megyünk vissza New Yorkba. Kiléptünk az utcára. - Aus ugye te mindíg itt leszel velem? - kérdeztem szomoruan. Nem válaszolt csak erősebben megszorította a kezem magához húzott és megcsókolt. Elmentünk egy butikba valami ruhát venni nekem a temetésre. Egy szimpla fekete egyberuhát választottam.: Aus szerencsére hozott magával öltönyt bár nem értem miért. Visszamentünk a nyaralóba. Főztem ebédet. Megebédeltünk és bementünk a nappaliba tévét nézni. Kb. este 6- ig nézhettük a tvt utánna Aus elment valahova. Én tovább néztem a filmet. 8 óra fele jött egy üzenetem Aus- tól. '' Gyere a fürdőszobába.! Csók: Aus.'' Nem értettem, hogy mot akar de kikapcsoltam a tvt és bementem a fürdőbe. Mikor beléptem még a a szám is tátva maradt. - Aus. Hisz ez gyönyörű.- mondtam és megcsókoltam. Levetkőztem és beültem mellé a fürdőkádba amibe rózsaszirmok voltak és körbe volt rakva kis mécsesekkel. - Emlékszel mikor odamentem a suliba és legjobb barátok lettünk.?- kérdezte . Nem válaszoltam csak mosolyogtam. Magához húzott és megcsókolt. A csókja szenvedélyes volt. Nem akartunk elvállni egymástól de levegőhiány miatt meg kelett tennünk. Kb. fél órát áztunk a kádba aztán kiszálltunk és betekertük magunkat törölközőbe aztán elndultunk a szobánkba. Felvettem a pizsomámat ami egy shortból és egy top-ból állt és lementem a konyhába. Aus még nem volt ott de pár perc múlva ő is megérkezett. Leült a nappaliba és tvt nézett. Én pedig bementem a konyhába és valami ehető után kutattam. Találtam vajat, szalámit meg sajtot. Gondoltam összedobok belőlle pár melegszendót. Me is csináltam. Míg a melegszendvicsek a sütőben voltak addig elővettem a szekrényból kettő fél literes Coca-Colat. Egészséges életmód forever. A melegszendvicsek is késszen voltak kivettem a sütőből és ráraktam egy tálcára. Melléraktam a Coca-Colákat és kész is volt a 10 perces vacsink. Bevittem Aus mellé a nappaliba és megnéztük a felhők felett három méterrel-t. Nekem nagyon tetszett a film. A vacsi is fincsi volt. A film jtán felmentünk és lefeküdtünk. Nem nagyotudtam elaludni de valahogy még is sikerült.. *3 év múlva * Három év telt el. Nagyon boldogak vagyunk. Tavaly hozzámentem Aus-hoz. Most a 5. hónapban járok. Igen terhes vagyok. Kislány lesz. Emily is jól van. Kiköltöztünk Miamiba. Hát ez az én életem.

2013. augusztus 11., vasárnap

Kedves olvasóim
Elösszőr is Zsuzsinak nagyon nagyon BOLDOGSÁGOS NÉVNAPOT, másodszor pedig,hogy ma este jön a kövi rész, harmadszor pedig, hogy valószinű, hogy új blogot fogok indìtani!! Lehet, hogy egyedül csinálom de nem biztos...azon gondolkoztam, hogy folytassam-e aezt a blogot...:sss az az igazsás, hogy tudnám csinálni de szigorúan csak hétvégen tudnak uj reszeket hozni...:sss

Puszi : Omi xx

2013. augusztus 9., péntek

Sziasztok!..
Na szóval az van, hogy a kövi részt nem tudom szombatra hozni csak valószínű, hogy jövőhét kedd szerda felé..:ss

Bocsi: Domi xx

2013. augusztus 3., szombat

4.rész!


Sziasztok! Meghoztam az új részt. Nagyon köszönöm az előző résznél Zsuzsinak a biztatást! Talán ő miatta nem hagyom abba a blogolást.:ss Na mind1. Úgy döntöttem, hogy minden hét szombat vagy vasárnap fogok újabb részeket hozni.:DD Kérlek titeket komizzatok..!


Puszi: Domi xx


Reggel a redőny résein beszűrődő erős fényre keltem. Aus még ott szuszogot melettem. Nem volt szívem felkellteni. Viszont a keze a a derekamon pihent. Nem keltem ki az ágyból. Végiggondoltam, hogy mi történt velem eddig. Hogy, jött Aus. Anyuék levele. Meg minden ami velem történt. Gondolatmenetemet telefoncsörgés zavarta meg. Ausé volt az. Felkelltem és sikerült nem felkelteni az álomszuszékot. Ránéztem a telefonra és Emily neve villogott a kijelzőn. Felvettem a telefont és elég kómássan köszöntem Em-nek.
-Joreggelt.- köszöntöttem.
- Neked is. Boccs, hogy zavarlak de mikor indul a gépetek.?- kérdezte.
- Ömmmm..izéé...mennyi az idő? - kérdeztem kissé kínossan.
- Dél.- mondta nevetve.
- Basszus. Kössz, hogy felkeltettél. - hálálkodtam.- 14:15- kor kezdjük a beszállast. De most Szia. Nagyon vigyázz magadra. Viszont nekem még fel kell kelltenem Aust mert még be sem pakoltunk. Majd hívunk amint odaértünk. Puszi.- köszöntem el és gyorssan leraktam a telefont. Odamentem az álomszuszék mellé és ébresztgetni kezdtem. Nem sikerült felkellteni. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Tudtam, hogy ez sikerrel fog járni. Magáhozölelt és vissza csókolt.
- Jóreggelt.- köszöntöttem Aust.
- Ennél jobb nem is lehetne.- momdta és megpuszilt.
- Aus ezt most hagyjuk. Indulnunk kéne mert még be sem pakoltunk és nemsokára indul a gépünk.- sürgettem és elindutam a fürdőbe a tiszta ruháimmal. Gyorssan lezuhanyoztam és megmostam a hajamat. Kiszálltam a zuhanyzóból és magam köré tekertem a törölközőt. Megszárítottm a hajammat. Felvettem a ruháimat és egy alap sminket tettem magamra. A ruhám:  RUHÁSKÉP.
Visszamentem a szobába és már 13:00 volt. Aust nem találtam a szobába. Felkaptam a táskámat és lementem a nappaliba gndolván Aua biztos már ott van. Jól gondoltam. Szerencse, hgy nem csak az emeleten van fürdőszoba. A kanapén ült ésa a telefonját babrálta. Nem hallotta hogy lejöttem. Mögélopóztam és megpusziltram a nyakát.
- Na gyere induljunk.- mondtam neki.
- Okés.- fogta meg a csomagokat és kimentünk a házból. A taxi már várt minket. Biztos Aus hívta, Bezártam az ajtót és beültem a kocsiba. A sofőrrel még bepakoltak aztán ő is beült melém. Elindultunk. Szerencsénkre nem volt nagy a dugo ezért 45 perc alatt kiértünk a reptérre. Kiszedtük a csomagokat a kocsiból és elindultunk a terminál felé. Tudtam, hogy reggel azért kérdezte Emily, hogy mikor indulunk mert meg akarta lepni a bátyát. Mikor bementünk Em elindukt felénk. Persze Aus ezt nem vette észre. Mikor Em megölelte kkcsit megilyedt. Aztán mikor meglátta, hogy ki öleli nagyon örült. Bemondták, hogy megkezdhetjük a beszállast. Elbúcsúztunk Em-től és elindultunk. Felszálltunk a gépre. Egy kicsit beszélgettünk aztán elaludtam. Legközelebb már csak a leszállásnál keltem fel. Leszálltunk a gépről. Elindultunk avval a reménnyel, hogy hátha sikerül taxit fogjunk. Szerencsére nem kellet mert apa kint várt minket. Gyors léptekkel indultunk el felé. Nem is köszöntem neki csak megöleltem. Nekem apa nagyon sokat jelent. Ő mindíg velem volt ha valami bajom volt. Miután elengedtem aput és két puszival üdvözöltem, Aus is üdvözölte aput. Szerintem nagyon jól ki fognak jönni. Elindultunk a kocsi felé és bepakoltuk a csomagokat legalábbis bepakoltam volna ha apa és Aus be nem ültetett volna a kocsiba. ''Fiús beszélgetés.''

*Aus szemszöge*

Nekem nagyon szompatikus Nikol apja David. Miközben a csomagokat pakoltuk David ezt mondta.:
- Eggyet kérek Austin. Ne törd össze a lányom szívét. Ha én már nem leszek neked kell rá vigyázni.!- mondta bár nem értettem, hogy az utolsó mondattal mit akar érteni. Gyorssan bepakoltuk a kissebb csomagokat is és beszálltunk. A reptérről kb. 15 perc alatt a házukhoz értünk. Nagyon szép hazuk volt.

*Nikol szemszöge*


Uhh. Végre itthon, bár eléggé félek, hogy miért kellet ilyen hamar ide jönnünk. A csomagokat egyenlőre bent hagytuk a kocsiban csak a strandos cuccot hoztam el. Merthát ki aza hülye aki nem megy le a partra. Bementünk és egyből a konyhába szaladtam anyuhoz. Valahogy sejtettem,hogy ott lesz. Imád főzni. Nem vett észre ezért mögémentem és befogtam a szemét.
- Na ki vagyok? - kérdeztem tőlle játékossan.
- Nikol.- mondta ki a nevemet és fordult meg, hogy megöleljen. Ő isa nagyon örült nekem hisz már közel egy éve nem láttuk egymást. Hoszassan öleltem őt.
- Gyere menjünk a nappaliba.- mondta és elindultunk. Megállítottam és szembefordítottam magammal.
- Anya! Miért kelett ilyen hamar hozzátok jöjjünk?. Nem mi tha nem akartam volna csak nagyon fura ez az egész.- kérdeztem tőlle komolyan.
- Gyere és a nappaliban elmodjuk apáddal.- mondta és szemével fájdalmat és szomorúságot tükrözött. Megilyedtem. Nem tudtam mit akarnak mondani.
- Kicsim..-szólalt meg apa- rákossak vagyunk.- sírta el magát. Apa még sosem sírt.
-'De..mi..vagy..hogy? ..- fakadtam ki.
- Sssss...Kérlek nyugodj meg.- jött közelebb Aus és próbált megnyugtatni...

2013. július 26., péntek

3. rész.

Sziasztok!. Igaz, hogy azt mondtam, hogy min. 3 rendszeres olvasó után hozok kövi részt de nem sikerült összehozni. Ezek után el fogok azon gondolkodni, hogy megéri-e folytatni a blogolást. Na de mind1 most itt a 2. rész ami remélem, hogy tetszeni fog nektek. Jöhetnek a negatív és pozitív komik is sőt külön megkérnélek rá, hogy mond el a véleményedet.

Puszi: Domi xx

Kezeimat a combjára tettem és felemeltem. Nekidöntöttem a falnak. Lábait a derekam köré kulcsolta. Azt kívántam sose legyen vége ennek a pillanatnak. Végül én vetettem véget heves csókcsatanknak levegő hiányában. Ránéztem. A szeme. A haja. A teste. Egyszerűen csodálatos. Még egy csókot adtam neki majd letettem. Lementünk a nappaliba. Popcornnal és Colával a kezünkbem ültünk le filmet nézni. A választás az Egy kosaras naplója-ra esett. Mindkettőnknek teszett a film. Mivel Nikol szülei Miamiban élnek ezért csak ő volt otthon.
- Rendeljünk valami kaját? .- kérdeztem mire ő heves bólogatásba kezdett. Végül rendeltünk egy Hawaii pizzát 8 db. nutellás és 8 db. túrós palacsintát. Vártuk, hogy megérkezzen a vacsoránk.

*Nikol szemszöge*

A csókjai, egyszerűen csodálatosak. Nagyon jó vele lenni. Szeretem. A vacsoránk megérkezett és kb. fél óra alatt el is fogyott.
- Szeretlek.- ültem le Aus mellé a kanapéra.
- Én is.- és megcsókolt...- De mostmár mennem kéne.- szomorkodott.
- Te jól vagy??  Dehogy mész te haza. Itt alszol velem.- a velem szót különössen kiemeltem és a szám szélébe haraptam.
- Hmmmm......ez kihagyhatatlan ajánlat.- mondta és felkapott. Felvitt a szobába és a nyakamat kezdte csókolgatni. Majd egyre lejjebb haladt. Mikor az alhasamnál járt megálítottam. Kérdőn nézett rám.
- Valamit rosszul csináltam édes.
- Nem dehogy...csak nekem ez túl gyors.- mondtam.
- Rendben. Rád megéri várni.- suttogta majd egy rosazfiús mosoly kiséretében mellém feküdt és bal keze megállapodott a derekamnál. Olyan jó volt hallani ahogy szuszog, de tudtam, hogy nem alszik. Csak csendben feküdtünk egymás mellett. Ránéztem az órára. Nagyon elszaladt az idő 11:35 van. Felálltam fogtam a törülközőmet a tiszta fehérneműmet és egy combközépig erő pólót pizsoma gyanánt és elindultam.
- Hééé...édes hova mész? - kiváncsiskodott.
- Megyek letusolok. 20 perc és jövök.- mondtam és egy puazit küldtem neki.
- Én is mehetek? - kérdezte kutyus szemekkel.
- Nem...most nem .- s kimentem a szobaajtón. A zuhany nagyon jól esett. Majd miután végeztem visszamentem a szobába. Láttam, hogy Austin már alazik ezért halkan befeküdtem mellé. Átkarolt és pár perc múlva engem is elrabolak az álommanók.* Nikol szemszöge *

Reggel arra keltem, hogy valaki csenget. Aus kezei még mindíg rajtam voltak. Megpróbálltam kiszabadulni kezei fogságából lehetőleg úgy, hogy ne kelljen fel, de ez sikertellennek bizonyult. Kénytelen voltam felkellteni. Ki az a hulye aki ilyen korán csenget. Gondoltam magamban aztán ránéztem az órára. 11:47 néztem a telefonom kijelzőjét. Gyorsan felkeltettem a mellettem szuszogo Aust.
- Engedj ki csengettek.- mondtam neki hallkan. Nem felelt semmit csak leemelte a kezeit róllam. Gyorssan felkaptam egy shortot es leszaladtam a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót.
- Csókolom Mr. Workingson.- köszöntöttem a jól ismert póatásunkat aki az 50- es éveiben járt.
- Joreggelt Nikol. Hogy van? .- kérdezte és közben átadta a levelemet.
- Köszönöm szépen jól, és maga? .- kérdeztem.
- Mint a kisanygyal.- válaszolta és továbbment. Én becsuktam az ajtót és kinyitottam a levelet amit kaptam. A feladó anya és apa volt. Ccsodálkoztam, hogy ők levelet küldenek hisz mindíg hívni szoktak. Kibontottam a levelet amiben ez állt.
                       Drága Nikol.!

Tudjuk, hogy hívni szoktunk és neked ez furcsa de meg kell értened. Azonnal Miamibe kell jönnöd. Tudjuk, hogy most felmerül benned az a kérdés, hogy Miért. Majd ha idérsz közöljük veled. Azt is tudjuk, hogy Austinnal eggyütt vagy ezért ő is jöhet. Az iskolát abba fogjátok hagyni. Ezt is elintéztük. A gépetek holnap 14:15- kor indul. A jegyekkel nem kell foglalkoznod két darabot elküldtünk a levélben. Puszi:  Anya és Apa.

Mikor elolvastam a levelet gyorsan felszaladtam Aus-hoz és felkeltettem. Tobb sikertelen próbálkozás után elkezdtem csikizni a nyakát. Tudtam, hogy erre fel fog kellni és ez így is lett.
- Jóreggelt álomszuszék.- köszöntöttem egy csók kiséretével.
- Neked is. De mi a baj miért keltettél fel? .- kérdezte csukott szemmel, mert a nap erőssen betűzött a szobába.
- 1.  Mert már dél van. - mondtam nevetve.- 2. Meg mert valamit mondanom kel.- vettem komolyabbra a témát.
- Okés. Az úgy jó ha elmegyünk reggelizni és vásárolni közben pedig mindent elmesélsz? .- kérdezte de tudta hogy úgy is igent mondok. Bólintottam aztán ő elindult zuhanyozni én pedig felöltöztem. Választásom egy derékben hoszított short, halvány barack színű top, egy halvány kék saru, egy barna pakolós táska, és a szett színeihez illő karkötők.



 Megvártam míg Aus is elkészül és indultunk is. Fogtunk egy taxit aki odavitt minket a bevásárlóközpontba. Kifizettük a fuvart és bementünk a Starbucks- ba, ott reggeliztunk és elmeséltem Ausnak mindet. Az anyuéktól kapott levelet. Az iskolát és, hogy holnap indulunk Miamiba. Tágra nyílt szemekkel és tátott szájjal nézett rám a 'történet' uán aztán megszólalt.
- Oké. Akkor ne is menjünk haza hanem menjünk pakoljunk. Én elköszönök Emilytől és apától.- mondta tökre nyugodtam. Én meg azt hittem, hogy jön a szokásos szöveg mint a fiúk többségénel, hogy neki erre nincs pénze, a szüleit kell segítse, a kistesójára kell vigyáznia és sok más ezekhez hasonló kifogás.
- Akkor induljunk.-álltunk fel az asztaltól és megfogtam a barátom kezét. Gyorsan fogtunk egy taxit és haza is indultunk.

* Aus szemszöge*

Bevallom mikor Nikol elmondta a történteket meglepődtem. Ugyanakkor féltem, hoby mi lesz Emmel mikor most engedtéek ki a korházból. De el kel emnjek Nikollal. Tudom, hogy Emily nem fog visszaesni. Bízok benne....

*Nikol szemszöge*
 Hazaértünk. Kifizettük a taxit és bementünk a lakásba. Ledobtam makamról a sarumat és a nappaliba mentem. Aus a konyhában csinált valamit, de hogy mit foggalmam sincs. Bekapcsoltam a tv-t és valami értelmesebb műsórt kezdtem el keresni. Aus még mindíg sehol. Na mindegy. Kb. 10 percig kapcsolvattam a tv-t de semmi. Feladtam. A zene csatornára kapcsoltam és zenét halgattam. Pont a kedvenc számom ment. Pár perccel késöbb Aus állított be a nappaliba boxerben?! két tállal a kezében. Az eggyikben eper a másikban pedig olvasztott csokinvolt. Nyammm. Leült mellém és az epret mártogatni kezdte a csokiban és etetett. Mikor az egész tálat megettük lágy csókokat lehelt a nyakamra majd a számra. Kezei elösször a derekamnál állapodtak meg aztán elkezdte felhúzni a felsőmet. Megfordult bennem a kérdés, hogy biztos akarom-e ezt a dolgot és rájöttem, hogy igen. Mikor már mind kettem fehérneműben voltunk Aus rámnézett. Tudtam, hogy'mit akar kérdezni és bólintottam. Ezek után történt aminek történnie kellet...

2013. július 25., csütörtök

Nem rész!.

 

Szóval az van, hogy következő rész csak akkor lesz ha megvan a min. 3 rendszeres olvasóm.
Mellesleg köszönöm a 160!! megtekintést..:DD

Puszi: Domii xx



2013. július 24., szerda


 

                                          2.rész




Elmeséltem neki mindent amit a telefonban az orvos mondott, hogy menjünk be mert Em.-et bevitték mert annyit ivott hogy azt sem tudja' fiú e vagy lány. Mikor megérkeztünk leparkoltam és a porta felé vettük az irányt. Ott megkérdeztem, hogy hol van Em.
- Gyerünk siessünk. 7. emelet 4. szoba.- mondtam Nikolnak és bevallom őszintén féltem. Tudtam, hogy milyen érzés az amikor a nevedet sem tudod. Én is átestem ezen. Tudtam milyen az mikor táncolsz és minden sötétbe borul. Tudtam milyen mikor nem emlékszel semmire másnap reggel és még mindig érzed az alkohol hatását. Tudtam, hogy leszokni a legnehezebb, de most erősnek kell lennem és segítenem kell a hugmnak. Mikor megérkezett a lift beszálltunk. A csöndet Nikol törte meg.
- Nyugi minden rendbe fog jönni.- nyugtatgatott halk szavaival. Beértünk a kórterembe. Em ott feküdt az ágyon tehetetlenül. Egy orvos állt előtte és odamentem hozzá.
Jó napot doktor úr. Austin vagyok Emily bátyja.- nyújtottam a kezemet.
Jó napot én Dr.Borok vagyok. A húgának az állapota javult de még'pár napig bent kell tartanunk megfigyelésen. - közölte velem a tényeket és folytatta.- Volt már ilyen eset? ..- kérdezte.
- Doktor úr tudja mióta anyám elhagyott minket Em. 14 volt. Azt hitte hogyha iszik és drogozik miden meg fog változni. Bevallom és is voltam ilyen állapotban, de nekem sikerült leszokjak.- mondtam miközben egy kövér könnycsepp hagyta l arcomat.

*Nikol szemszöge*

Austin bement a kórterembe én addig kint várakoztam és gondolkodtam. Mikor elakartam momdami neki hogy szeretem meg akart csókolni. Aztán visszagondoltam az ezelött történtekre. Szinte biztos voltam aban hogy Austin érez valamit irántam és tudtam, hogy ez nem a barátság. Már többször is mondta hogy milyen gyönyörű vagyok és már nem egyszer meg akart csókolni csak én ezt nem vettem észre. Elhatároztam hogy mihelyst Em. jobban lesz el kndom neki hogy mit is érzek iránta. *Emily szemszöge*

A gépek csipogó hangjára kelltem. A fejem nagyon fáj. A tegnap estéből alig'emlékszek valamire. Csak képek villantak be. Az orvos jött be hozzám.
-Jónapot Emily. Hogy érzi magát? .- kérdezte a negyvenes éveiben járó férfi.
-Jónapot Doktor úr. A fejem szét megy, hányingerem van és szédülök.- soroltam. Ekkor kopogtak. A bátyám volt az. Látszott rajta, hogy nem aludt. Ezek szerint itt töltötte az északát.
-Jónapot. Szia Em.-'jött be Austin és Dr.Brook ki is ment.
- Szia.- köszöntem neki.
- Em könyörgöm, miért csinálod ezt magaddal és velem is? Nagyon aggódtam érted. Vedd'észre ezzel csak tönkre teszed magad.- mondta és egy könnycsepp hagyta el arcát.
- Aus ezt te úgysem értenéd meg.- sírtam el magam.
- Kérlek ne sírj. Csak mondd el. Segítek.- momdta nekem szinte már ő is sírt.
- Aus.....én....én....tudom..hogy....anya....hol dolgozik....és hogy mit'csinál.....- mondtam nagy szüneteket hagyva a szavak között s közben patakokban folyt a könnyem.
- De....hát...azt meg hogy....?- kérdezte értetlenül.
- Nyomoztam anya után mikor itt hagyott minket. Azt tudom, hogy egy drogbáróval van együtt és a sztriptíz bárban tancosként dolgozik. Mikor ezt megtudtam nagyon megharagudtam anyára és a piába és a drogokba menekültem.- mondtam de már nyugottan. Austin csak nézett és nem tudott megszólalni. Kb. 3 percen keresztül csak ült az ágyam melleti széken és bámulta a fehér falat. Majd felalt elköszönt és el is ment. Gondolom Nikolhoz. Egyedül voltam. A tegnapból csak képek villantak be. Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Igaza van a bátyámak. Csak magamal teszek rosszat. Az életemet teszem tönkre. Még csak 15 vagyok előttem van még az egész életem. Eldöntöttem leállok a drogokkal és'a piával. Megkérem Aust, hogy segítsen és menni fog. Ha neki ment elvonó nélkül nekem is menni fog.

*Austin szemszöge*

Egész éjszaka a kórházban voltam. Reggel mikor bementem Emilyhez és elmesélte, hogy mi van anyával nem tudtam mit mondani. Egyszerűen nem hiszem el. Hogy volt képes ilyet tenni. Nem is érdekel. Elköszöntem Emtől és rögtön Nikolhoz mentem eki este olyan 9 fele ment haza a kórházból. Becsengettem. Nem jött válasz. Kb. a 2. csengetés után kiabálta azt, hogy jön.
- Szia. Boccs csak pakoltam. Gyere be.- tessékeltbe .- Na mi van Emilyvel? Nagyon! aggódtam érte.- kérdezte.
- Szia. Em kezd jobban lenni. De mondanom kell valamit.- mondtam neki.
- Igen? ..- kérdezte miközbe ruháit pakolta.
- Emlékszel mikor meg akartalak csókolni? .- kérdeztem félve és bólintott egyet.
- Nikol én Szeretlek.-  mondtam ki.- Soha senki iránt nem éreztem ugy mint irántad.- mondtam. 'Néha kimondjuk azt amit érzünk és félünk a választól'.
- Én is szeretlek.- mondta ki. Egyre közelebb húztam magamhoz. A köztünk lévő távolság egyre csökkent. Ajkaink már egymást súrolták. Mígnem végül bejutást kértem szájába amit meg is engedett. Kezeit a hajamba túrta. Kezemet a combjára tettem és felemeltem...