4.rész!

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Nagyon köszönöm az előző résznél Zsuzsinak a biztatást! Talán ő miatta nem hagyom abba a blogolást.:ss Na mind1. Úgy döntöttem, hogy minden hét szombat vagy vasárnap fogok újabb részeket hozni.:DD Kérlek titeket komizzatok..!

Puszi: Domi xx

Reggel a redőny résein beszűrődő erős fényre keltem. Aus még ott szuszogot melettem. Nem volt szívem felkellteni. Viszont a keze a a derekamon pihent. Nem keltem ki az ágyból. Végiggondoltam, hogy mi történt velem eddig. Hogy, jött Aus. Anyuék levele. Meg minden ami velem történt. Gondolatmenetemet telefoncsörgés zavarta meg. Ausé volt az. Felkelltem és sikerült nem felkelteni az álomszuszékot. Ránéztem a telefonra és Emily neve villogott a kijelzőn. Felvettem a telefont és elég kómássan köszöntem Em-nek.
-Joreggelt.- köszöntöttem.
- Neked is. Boccs, hogy zavarlak de mikor indul a gépetek.?- kérdezte.
- Ömmmm..izéé...mennyi az idő? - kérdeztem kissé kínossan.
- Dél.- mondta nevetve.
- Basszus. Kössz, hogy felkeltettél. - hálálkodtam.- 14:15- kor kezdjük a beszállast. De most Szia. Nagyon vigyázz magadra. Viszont nekem még fel kell kelltenem Aust mert még be sem pakoltunk. Majd hívunk amint odaértünk. Puszi.- köszöntem el és gyorssan leraktam a telefont. Odamentem az álomszuszék mellé és ébresztgetni kezdtem. Nem sikerült felkellteni. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Tudtam, hogy ez sikerrel fog járni. Magáhozölelt és vissza csókolt.
- Jóreggelt.- köszöntöttem Aust.
- Ennél jobb nem is lehetne.- momdta és megpuszilt.
- Aus ezt most hagyjuk. Indulnunk kéne mert még be sem pakoltunk és nemsokára indul a gépünk.- sürgettem és elindutam a fürdőbe a tiszta ruháimmal. Gyorssan lezuhanyoztam és megmostam a hajamat. Kiszálltam a zuhanyzóból és magam köré tekertem a törölközőt. Megszárítottm a hajammat. Felvettem a ruháimat és egy alap sminket tettem magamra. A ruhám:  RUHÁSKÉP.
Visszamentem a szobába és már 13:00 volt. Aust nem találtam a szobába. Felkaptam a táskámat és lementem a nappaliba gndolván Aua biztos már ott van. Jól gondoltam. Szerencse, hgy nem csak az emeleten van fürdőszoba. A kanapén ült ésa a telefonját babrálta. Nem hallotta hogy lejöttem. Mögélopóztam és megpusziltram a nyakát.
- Na gyere induljunk.- mondtam neki.
- Okés.- fogta meg a csomagokat és kimentünk a házból. A taxi már várt minket. Biztos Aus hívta, Bezártam az ajtót és beültem a kocsiba. A sofőrrel még bepakoltak aztán ő is beült melém. Elindultunk. Szerencsénkre nem volt nagy a dugo ezért 45 perc alatt kiértünk a reptérre. Kiszedtük a csomagokat a kocsiból és elindultunk a terminál felé. Tudtam, hogy reggel azért kérdezte Emily, hogy mikor indulunk mert meg akarta lepni a bátyát. Mikor bementünk Em elindukt felénk. Persze Aus ezt nem vette észre. Mikor Em megölelte kkcsit megilyedt. Aztán mikor meglátta, hogy ki öleli nagyon örült. Bemondták, hogy megkezdhetjük a beszállast. Elbúcsúztunk Em-től és elindultunk. Felszálltunk a gépre. Egy kicsit beszélgettünk aztán elaludtam. Legközelebb már csak a leszállásnál keltem fel. Leszálltunk a gépről. Elindultunk avval a reménnyel, hogy hátha sikerül taxit fogjunk. Szerencsére nem kellet mert apa kint várt minket. Gyors léptekkel indultunk el felé. Nem is köszöntem neki csak megöleltem. Nekem apa nagyon sokat jelent. Ő mindíg velem volt ha valami bajom volt. Miután elengedtem aput és két puszival üdvözöltem, Aus is üdvözölte aput. Szerintem nagyon jól ki fognak jönni. Elindultunk a kocsi felé és bepakoltuk a csomagokat legalábbis bepakoltam volna ha apa és Aus be nem ültetett volna a kocsiba. ''Fiús beszélgetés.''

*Aus szemszöge*

Nekem nagyon szompatikus Nikol apja David. Miközben a csomagokat pakoltuk David ezt mondta.:
- Eggyet kérek Austin. Ne törd össze a lányom szívét. Ha én már nem leszek neked kell rá vigyázni.!- mondta bár nem értettem, hogy az utolsó mondattal mit akar érteni. Gyorssan bepakoltuk a kissebb csomagokat is és beszálltunk. A reptérről kb. 15 perc alatt a házukhoz értünk. Nagyon szép hazuk volt.

*Nikol szemszöge*


Uhh. Végre itthon, bár eléggé félek, hogy miért kellet ilyen hamar ide jönnünk. A csomagokat egyenlőre bent hagytuk a kocsiban csak a strandos cuccot hoztam el. Merthát ki aza hülye aki nem megy le a partra. Bementünk és egyből a konyhába szaladtam anyuhoz. Valahogy sejtettem,hogy ott lesz. Imád főzni. Nem vett észre ezért mögémentem és befogtam a szemét.
- Na ki vagyok? - kérdeztem tőlle játékossan.
- Nikol.- mondta ki a nevemet és fordult meg, hogy megöleljen. Ő isa nagyon örült nekem hisz már közel egy éve nem láttuk egymást. Hoszassan öleltem őt.
- Gyere menjünk a nappaliba.- mondta és elindultunk. Megállítottam és szembefordítottam magammal.
- Anya! Miért kelett ilyen hamar hozzátok jöjjünk?. Nem mi tha nem akartam volna csak nagyon fura ez az egész.- kérdeztem tőlle komolyan.
- Gyere és a nappaliban elmodjuk apáddal.- mondta és szemével fájdalmat és szomorúságot tükrözött. Megilyedtem. Nem tudtam mit akarnak mondani.
- Kicsim..-szólalt meg apa- rákossak vagyunk.- sírta el magát. Apa még sosem sírt.
-'De..mi..vagy..hogy? ..- fakadtam ki.
- Sssss...Kérlek nyugodj meg.- jött közelebb Aus és próbált megnyugtatni...